Idén is ez volt, átfutottuk 2010-et, a legtöbb részét, de idén fura érzés szállt meg. Közbe, miközben meséltük a sztorijainkat, valahogy minden olyan filmessé vált. Visszatekintve számtalanszor képes voltam arra, hogy kivülről tekintsek magunkra. Nagyon furcsa volt, neked is szegezem most a kérdést: milyen lenne, ha az életről készülne egy film úgy, hogy nem tudsz róla?
Milyen lenne a Te filmed? Mi lenne a műfaja? Milyen lenne a minősége? Hogy tetszene a nézőknek és hogy tetszene a kritikusoknak? És legfőképpen:
Tetszene neked életed filmje?
Nekem nagyon tetszett a tavalyi évem filmje. Intenzív volt, boldogra fárasztó. Vidám film volt pozitív üzenetekkel. Nem voltak holtpontok igazán, nem volt nyomasztó, tiszta volt és aranysárga.
Mindemellett egyszerű is volt. Nem volt mély, sőt, talán már sekélyes is volt. Talán kissé túl vidám is akart lenni. Lehet, hogy néha erőltetett is volt? Mintha meg lett volna a lehetőség valami nagyra benne. Talán túl zsúfolt volt, mégis tartalmilag üres. Úgy látszik vígjáték volt.
Pedig volt lehetőség benne. Lehetett volna kemény, lehetett volna borongós. Mély mondanivaló is megfért volna benne. Talán ott lett volna a lehetőség a felemelkedésre.
Végül, ez lett belőle.
