Hogyan filmesítsem meg az életem? Vannak olyan pillanatok, amit mindenki elképzel az életében. Hogy képzeled el a legjobb barátod 25. szülinapi buliját? A saját szemeddel nézed vagy kívülről látod a képet? Ha igen, ott vagy? És ha ott vagy, látszol is?
Na lássuk működik-e?
Nagyon nehéz volt megszervezni, ezért sokan nem tudtak eljönni. Én vele vagyok, valahogy beérkezünk a hElyre. Valószínűleg be van kötve a szeme, nem biztos. Meglátja a többieket: sokan vagyunk, de nem nagyon sokan, 7-8 fő van ott. Többen nem tudtak eljönni, de igazából nincs is sok barátja. Akik vannak, ők megtöltenek egy jobbfajta aurát, de ennél is fontosabb, hogy alapvetően karakteres, jófej arcok vannak a hElyen. Nagyon meghatódik, mindenki feláll, ő elfújja a gyertyát.
A pultnál állunk, most ketten és dumálunk. A szája nem szűkül, végig széles marad, imádja ezt a helyzetet, nem is tagadja. Túl van pár ajándékon és most azt beszéljük meg a pultnál, hogy 1) mit igyunk (rábeszél a pálinkára), 2) hogy érzed magad? - sajnos az ajándék már megint nem sikerült olyan igazán jóra (ki kéne már találni valami frappánsat legközelebb), ezért túlzottan dicséri ezt is, a bulit is a tortát is. Amelyiket a legtöbbet dicséri, az volt a legjobb, legalább ennyit tudok, de azt sajnos nem fogom kideríteni, hogy végül is jó volt-e az ajándék. Még egy picit erőltetem, de inkább iszunk.
Nem is sokkal később én már részeg vagyok, ő is, meg még néhányan. Pár kulcsfigura józan még, és most már nem számít, miről van szó. Mindenki dohányzik, ő is, meg én is hangosan nevetünk, de mivel ez már koordinálatlan, ezért sokkal inkább röhögve csapkodás. Pár sztori régről, de a legrosszabb, hogy nem történik meg a csodálatos váratlan.
Végül, amikor már mindenki részeg, akkor elmegyünk bulizni, de az már csak a reklám után lesz. Ez az este már menthetetlen, egy átlagos estévé satnyul vissza - és az életet végig boldognak érezzük mindannyian.
