Vajon mi tesz egy filmet jó filmmé? Ha az életemet filmnek képzelem el, akkor mitől lesz az jó film, vagy mitől lesz jó az életem? Ha az életemet kéne jobb film-alapanyaggá tennem, akkor ettől jobb film lenne?
Tegyük fel, hogy igen. Ha az életed olyan, hogy abból jó film lenne, akkor attól jobb az életed. Tehát sok izgalmas kaland van benne, alapvetően teljes, tehát szól valamiről, tart valamilyen irányba. De ennél talán részletesebben kell leírni.
Csak a kérdés, ami biztos. Hiszen egy film attól jó, hogy életszerű. Ezek alapján: az életemre igaz, hogy akkor jó, ha filmszerű? Talán egy kicsit mindenki szeretné, hogy filmszerű legyen.
Tehát, ha jó filmet szeretnék az életemből, akkor olyan kritériumok kellenek bele, mint a jó karakterek, a történetvezetés folytonossága, a mondanivaló, az azonosulás lehetősége. Fontos a zene, fontos a színészet, a szép képek, de ezek megvalósíthatatlanok a közvetlen életben. Ezek szerint nem lehet egy élet filmszerű, hiszen hiányoznak belőle olyan alapvető filmkellék, mint a vágás. Mégis létezik az kifejezés, hogy filmszerű.
Filmszerű volt-e a múlt hét péntek estém? Két születésnapot ünnepeltünk, torták voltak, barátok és alkohol. Az egész egy átlagosnál kicsit fiatalosabb, de alapvetően nagyon egyszerű sörözőben zajlott. A társaság nagy része extrovertált, humoros és barátságos emberekből állt. Sok alkohol volt, ami feloldódott a cigarettafüstben. A kiadós ivás után átmentek az emberek egy szórakozóhelyre, ami már részeg levezetése volt az estének és egy hosszú buliban merült ki. Hazafelé elaludtam az éjszakai buszon, emiatt háromnegyed órát kellett hazavonszolnom magam, még egy kicsit részegen, már nagyon fáradtan, lehetetlen hidegben.
Akár lehetett is filmszerű. Az életben az alkohol a filmzene. Visszaemlékezve az este összemosódik, és egy érzést testesít meg, olyat, mint egy jó zene mondjuk. Egy bizonyos zene testesíti meg az este érzését, vagy egy érzés testesíti meg a zenét?
Visszagondolva az este lehet filmszerű is, ha az emlékképeimet úgy válogatom össze. És mondjuk még hozzáadok egy találó zenét. Gyors vágásokkal az egész egy összemosódott pillanat lehetne, kevés vágással, hosszú snittekkel pedig egy vígjáték jelenete. De mivel filmeket különleges helyzetekről forgatnak, ez egy lapos film lett volna, mert nem volt semmi említésre méltó. Ettől még jól éreztem magam, de vajon jobb lett volna egy különleges, szokatlan eseménytől. Akkor jobb-e az élet, ha sok említésre méltó esemény van benne, vagy ha kiszámítható, de folyamatosan jó dolgok történnek benne?
